Kell egy csapat. Nemcsak kell, van is. Vagyunk itt páran, képző- és iparművészek, könyvkiadásban, sajtóban otthon levő emberek, műszakiak, tervezők.
Nagy feladatok teljesítésére vagyunk képesek, de a kicsiket is vállaljuk. Már ha vannak. Tudom, hogy minden pénzkérdés, de azért talán mégsem minden. Ezt annakidején még a végletekig pénzéhes és elődeikhez képest - tisztesség ne essék szólván - bunkó rómaiak is tudták. Épületeik, tervezett városi, falusi tereik, kertjeik romjaikban is csodálatot keltenek bennünk, egyszerűen azért, mert művészeket alkalmaztak a tervezéshez és megvalósításhoz.
Elgondolkodtat: miért van az, hogy egy épületet, egy teret rondára csinálnak, amikor ugyanannyiért szép is lehetne. Valahogy azt hiszik valakik - és úgy tűnik, sokan vannak ezek ebben az országban -, hogy az esztétika luxus.
Pedig az, hogy az ember jól érzi-e magát a környezetében, jórészt ettől függ.
Azt meg minden tőkésnek (munkaadónak) tudni kell, hogy a munkás akkor igazi munkaerő, ha jó a közérzete.
Ha másért nem, hát ezért kellene figyelni arra, hogy jelen legyen környezetünkben a művészet:
TE, FIGYU! ART!
