Tizenegyes: Huszadik század (A Kis Magyar Enciklopédiából)

Politikatörténeti vázlat

1. 1900-tól az I. világháború kezdetéig

A huszadik század a tizenkilencedik század utolsó évében kezdődött. Az időszámítás kezdete mint tudjuk, Kr. u. 1-ben volt. ("Mikor született Jézus Krisztus? - Hát Krisztus után 1-ben!") Tehát minden évszázad 01-gyel kezdődik és dupla nullával végződik. A tizenkilencedik századot viszont annyira unták már a kortársak, hogy elhatározták: 1900-ban elkezdik a következő évszázadot.

A pápa bullában erősítette meg az évszázadváltást, és az új század örömére Párizsban világkiállítást rendeztek. (L. A Párizsi Világkiállítás 1900 c. cikket.) Az előző évszázad háborúi befejeződtek. Már pöfögtek az első automobilok, Londonban és Budapesten elindult a földalatti vasút, és a vagyonos polgárok széplelkű asszonyai szecessziós tárgyakat és bútorokat vettek a 'Style 1900' szellemében tervezett lakásokba. (L. A szecesszió c. cikket.)

Úgy tűnt, új aranykor köszönt a világra. De ez csak Európából látszott így. Javában folyt a második búr háború, és 1902-ben az angolok végleg legyőzték a harcos afrikaansokat. (Akik mellesleg a kilencvenes évek vége felé feltalálták a koncentrációs tábort. Az angolok lelkesen fogadták a találmányt, és rögvest alkalmazták is a búrok ellen.) (L. A pisztoly, amely eldöntötte a világháborút c. cikket.)

Persze azért a Balkán is forrongott, Oroszországban sem volt minden rendben, de Budapestről a világ békésnek, a jövő rózsásnak tűnt. Talán csak a parlament felsőházában folyó csatározások mutatták, hogy a béke törékeny. A Millennium politikai csendje után a Bánffy-kormány ellenében az ellenzék nem válogatott az eszközökben. 1901-ben Széll Kálmán kissé lecsendesítette a parlamenti viharokat, de sokáig ő sem bírta: hamarosan Tisza István váltotta a bársonyszékben, aki vaskézzel próbált rendet teremteni, de belesült az ökle a vaskesztyűbe, és jött Wekerle Sándor és a Nemzeti Koalíció. De ezek csak felszíni fodrozódásai voltak a nagy közép-európai állóvíznek.

Kilencszáztízben nagyanyám és nagyapám nászútra ment Párizsba. Azért nem Velencébe, mert oda bármikor leugorhattak egy hétvégére. Zágrábban felültek a vonatra, és Párizsig senki nem kérte a papírjaikat. De akkor már Oroszország túl volt az 1905-ös forradalmi válságon, és az orosz-japán háború előrevetette a későbbi nagy világégések árnyékát. Vilmos császár Németországa már élesítette karmait, az Osztrák-Magyar Monarchia annektálta Boszniát és Hercegovinát. Mint később kiderült, az osztrák sasnak ebbe a zsákmányba beletört az összes karma.

Eközben a Párizst járt Rippl-Rónai Kaposvárról tanította a magyar közönséget az újfajta művészi élmények befogadására, és a Nyugat körüli irodalmi gejzír készült felszínre vetni az új század első magyar irodalmi géniuszát, Ady Endrét (L. a Párizs, az én Bakonyom c. cikket.)

Wells ezt az időszakot "fegyveres békének" nevezi. A két hágai konferencián a nagyhatalmaknak, amelyektől a kor értelmisége a háborúval mint politikai eszközzel való leszámolást várta, csak a háború jogi kérdéseinek többé-kevésbé egységes értelmezéséről sikerült megállapodni.

A poroszok egyre hangosabban hirdették a német felsőbbrendűséget, az angolok ugyanezt tették angolszászban. Az angol iga alatt nyögő írek helyzete ettől még nehezebbé vált, habár VII. Edvárd és V. György királyt nehéz lett volna Vilmos császár harcias pózaiban elképzelni, és a brit birodalom értelmiségének jórésze is sületlen baromságnak tartotta ezt az angolszász übermensch-elméletet. Ez inkább a katonatisztek és a gyarmati hivatalnokok között hódított. Ennek is meglett később a böjtje.

A franciák még mindig a kommün idején szerzett sebeiket nyalogatták, és a régi dicsőség, a francia "gloire" felidézésével szították a revansista nacionalizmust - elsősorban a németek ellenében. Eközben persze arról sem feledkeztek meg, hogy gyarmatbirodalmukat gyarapítsák a világ minden elképzelhető sarkában.

Az olaszok is gyarmatokat szereztek, és szemben álltak a britekkel és a franciákkal főleg Észak-Afrikában. Ők azzal indokolták imperializmusukat, hogy ők "a Római Birodalom örökösei".

Első Ferenc József időtlen idők óta ült az Osztrák-Magyar Monarchia trónján. Utolsó negyvennyolcas ellenfelei is kihaltak mellőle, a császár hűségére tért vén rebellis, a magyar nemzet írója, Jókai Mór 1904 májusában szenderült jobblétre - soha ekkora temetést! Az öreg császár pedig kétfelé pödört szakállával katonás tartásban állt az írópultja mellett, és szívós munkával készítette elő birodalma végleges széthullását. (l. a Nagy európai konszolidátorok: Ferenc József és Kádár János c. cikket.)

A munkásság szerveződött. Az 1907-es választásokon Németországban már hárommillió szavazatot kapott a szociáldemokrata párt. Az orosz cár már régóta csak a szibériai fogság rémével tudta úgy-ahogy féken tartani a forrongó baloldali értelmiséget.

A katolikus egyház rengeteg hívőt veszített el, Európában az iszlám is gyengült, a vallásokon megújulási hullám söpört végig, szekták keletkeztek. És mivel az egyház és az állam különválasztása immár ha szóban talán nem is, de a gyakorlatban minden civilizált államban megtörtént, a szektaalapítók szinte minden retorzió nélkül működhettek.

Nagyapámék Muranóba mentek, hogy megvegyék a ház legértékesebb bútordarabját, a kétméteres velencei tükröt. Vasúton viszonylag könnyű volt eljuttatni Zágrábba, különösen, mivel nagyapám a Budapest - Gyékényes - Zágráb - Fiume vonalon szolgált mint államvasúti főkalauz. A mágnások és nagypolgárok gondtalanul üdültek Abbáziában, a masamódok konstáblerekkel flörtöltek a lizsében, és 1911-ben, apám születésével szinte egyidőben Thomas Alva Edison (l. Az Edison-jelenség c. cikket.) látogatást tett Budapesten.

Ferenc József a 10-es évek elején egyfolytában a hadsereg gyarapításával és a haderőreformmal foglalkozott. A függetlenségi pártok a magyar nemzeti bank megalapítását kérték cserébe, ez túl nagy ár lett volna néhány százezer magyar bakáért, tehát a császár ellenállt a követelésnek. Hogy viszont az ő katonai követelései teljesüljenek: bevetette politikai csodafegyverét. Ezt a csodafegyvert még mindig gróf Tisza Istvánnak hívták. Tisza némi korrupció árán megnyerte a választást, és vaskézzel nekilátott a rendcsinálásnak.

Sajnos, ekkor már 1914-et írtak. Június 28-án Gavrilo Princip szerb diák Szarajevóban agyonlőtte Ferenc Ferdinánd osztrák-magyar trónörököst és feleségét. Diplomáciai jegyzékek jöttek-mentek, Szerbia ultimátumot kapott a Monarchiától, ennek feltételeit nem teljesítette, és ezzel kezdetét vette az a helyi konfliktus, amelynek kitörését titkon várta és remélte az összes nagyhatalom. Egy hónap múlva Oroszország fegyverben állt, hogy Szerbiát megvédje, Németország hadat üzent Oroszországnak és Franciaországnak, egyszóval nyakig benne voltunk a világháborúban.

Apám a Száva-parton játszott a horvát, dalmát és olasz nemzetiségű szomszédok gyerekeivel, és nem is sejtette, hogy a történelem már felemelte véres mancsát, hogy ezt a szép és gondtalan gyerekkort agyonlapítsa, összetörje.