Megint Szabadkígyós

Szabadkígyós nem hagy nyugton. Ez az Ybl tervezte kastély, még ipari kiegészítőivel is: a hatalmas bádogredőnnyel a teraszra nyíló nappalin, a házikápolna tetejével, ami kísértetiesen emlékeztet a Keleti Pályaudvar egynémely tetőmegoldására - nem taszít, hanem vonz.

Aránytalanságában a lovakirályok százévekig toldozott-
fodozott, bűbájosan céltalan tornyokkal ékesített palotáit látom, homlokzata az elfordított toronnyal, a klasszicizáló párkányzattal és a reneszánsz boltívekkel meseszerűen vidám.

És a park körülötte, egy álom. Itt-ott nyomasztó álom, mert látni a rengetegben kidőlt faóriásokat, és bizony félelmetes a szélben nyöszörgő ősfák alatt járni,

különösen annak tudatában, hogy a bejáratnál tábla hívja fel a figyelmet a veszélyre.

Csak saját felelősségedre sétálhatsz a hatalmas tölgyek, platánok, juharfák, vadgesztenyék alatt.

A mocsárciprusok hatalmas, bütykös támasztógyökereikkel, még bírják néhány száz évig.

De inkább nézzük, a fotók nem veszélyesek...

A rablóbanda és az állam

Szent Ambrus (Ambrosius, Milánó püspöke, 340 - 397) írja:

Az államot az különbözteti meg a rablóbandától, hogy az egyszerű emberektől erőszakkal elvett pénzt közcélokra és nemes célokra fordítja. Ha nem erre fordítja, semmi különbség köztük.

Megszívlelendő és időszerű. Ma ha adózunk, át kell gondolnunk: nem olyan-e, mintha rablónak mondanánk: "Légy szíves, rabolj ki, kérlek!"?

KEPENYES

Kepenyes Pál szobrászművész kiállítása nemrég zárult le Békéscsabán. Neve nincs benne a magyar köztudatban, de benne lehetne, mivel egy olyan hazánkfiáról van szó, aki jó hírünket kelti a világban.

Jelenleg Acapulcóban él, szobrait aranyárban veszik Hollywood hírességei. Többek közt ő tervezte az ékszerket, amelyeket a Conan, a barbár című film szereplői viseltek.

Rézből, bronzból készült, mozgatható, interaktív szobrai a szépség hiábavalóságáról beszélnek, ékszerei pedig a fantázia mindenhatóságáról.

Aki nem látta, sajnálhatja, aki látta, sokáig emlékezni fog rá; remélhetőleg lesz még kiállítása Magyarországon a közeljövőben.

Bojár Iván András írja róla az ART Magazin 2009/3. számában:

Az elmúlt hatvan-egynéhány év szorongatott helyzetű hazai szobrászata mellett külföldön kibontakozó magyar szobrászat nagy alakjai, mint az említett Schöffer, Pan, Székely, Tot – mindenekelőtt e két utóbbi, hagyományos szobrászatot gyakorló művész – mellé odakívánkozik a Kondoroson született Kepenyes Pál neve.

A ’40-es években tanulmányait az Andrássy úton kezdő Kepenyes pályáját korán derékba törhette volna a Rákosi-éra őt is utolérő végzete, a börtön, amelyből kevéssel a forradalom előtt, öt év után szabadult. A hideg és szűkös börtönéveket követően érthető volt, hogy nemzedékének sok százezer tagjához hasonlóan Kepenyes is a tág teret, az emigrációt, a művészet fővárosát, Párizst választotta. A Rue Bonapartén töltött három akadémiai év után az ötvenes évek vége felé a még mindig szegény, deprimált, sokszor esős Párizsból a művésznek végre elegendő meleg klímát ígérő Mexico Citybe költözött, majd a korai hatvanas években, mielőtt pályája kiteljesedésének végleges helyszínét, Acapulcót megtalálta volna, egy évet New Yorkban töltött.

Ez utóbbi időszak kiváló tapasztalatokat biztosított számára a kortárs szobrászat megismerése, a saját út, a saját mondanivaló és a saját formavilág megtalálása szempontjából. Ugyanakkor az életútnak éppen ezek a vargabetűi magyarázzák, hogy Kepenyes életműve, annak gazdagsága, minősége ellenére, az Európában maradt Amerigo Totéval vagy Pierre Székelyével szemben, szinte teljesen eltűnt a hazai művészettörténet látóteréből.

Bár magyar mivoltát mindvégig megtartotta, sőt hangsúlyozta, ő az emigráns létstratégiák közül – különösebb elhatározás nélkül, mondhatni ösztönösen – a teljes integrációt választotta.

Szeressétek Ódor Emíliát! - A szabadkígyósi kastély parkja

1969-ben itt forgatták a Szeressétek Ódor Emíliát! című filmet, ami nagy-nagy-nagy sikerrel ment hetvenhétszer a Magyar Televízióban. A kastélyt Wenckheim Krisztina építtette, férjével (aki unokatestvére volt), Wenckheim Frigyessel, Ybl Miklós tervei alapján. Ybl elengedte fantáziáját, neobarokk-eklektikus álomkastélyt rajzolt a park közepébe.

A kastélyparkban már az építkezés idején is voltak bőven öreg fák, ezeket aztán egzotikus csemetékkel ültették körül, a főhomlokzat előtt létrehoztak egy angolkertet, amit francia kertnek hívnak - és oldalvást, nem messze a főbejárattól egy mesterséges tavat építettek, kis szigettel, amire "a szerelmesek hídja" vezet. A sziget közepén még ott a talapzat, amelyen valamikor Ámor leselkedett kőnyilaival a szerelmesekre. A park egyébként a Körös-Maros Nemzeti Park része, a kastélyban a Harruckern középiskola és kollégiuma működik.
Ókígyós (Kégyós) egyébként 1512-ig Zaránd megyéhez tartozott, az akkori birtokos Ajtósy család (Dürer néven ismerősebb!) csatoltatta Békés vármegyéhez. A török időkben elnéptelenedett helységet1720-ban kapta több más birtokkal együtt, jutalmul a császártól Harruckern János György élelmezési főhadbiztos. Az "új földesurat" 1722-23-ban az Országgyűlés honosította, ettől kezdve echte magyar báróként viselkedett.
A család fiági kihalása után a Wenckheim-rokonság szerezte meg a kígyósi pusztát és a hozzá tartozó földeket.
A mesekastély körül évszázadnál öregebb platánok, tölgyek, mocsárciprusok, hársak, páfrányfenyők állnak. Szép a francia kert közepén álló mészkő szökőkút - és ha az ember előre bejelentkezett, a múzeumba is benézhet, ami szintén egyedi élményt kínál. A kastély- iskolát még ma is hatalmas cserépkályhákkal fűtik. Itt nincs gázszámla, vannak viszont hajnalban kelő fűtők, akik vödörben cipelik a szenet. Imponáló a belmagasság: a tanári szobában három panellakás férne el egymás fölött.
A Békéscsabától 11, Gyulától 15 km-re fekvő gyönyörű kastélypark megérdemli, hogy aki erre a vidékre vetődik, tegyen egy kis vargabetűt, hogy megcsodálja.

Huszadik század (A Kis Magyar Enciklopédiából)

Politikatörténeti vázlat

1. 1900-tól az I. világháború kezdetéig

A huszadik század a tizenkilencedik század utolsó évében kezdődött. Az időszámítás kezdete mint tudjuk, Kr. u. 1-ben volt. ("Mikor született Jézus Krisztus? - Hát Krisztus után 1-ben!") Tehát minden évszázad 01-gyel kezdődik és dupla nullával végződik. A tizenkilencedik századot viszont annyira unták már a kortársak, hogy elhatározták: 1900-ban elkezdik a következő évszázadot.

A pápa bullában erősítette meg az évszázadváltást, és az új század örömére Párizsban világkiállítást rendeztek. (L. A Párizsi Világkiállítás 1900 c. cikket.) Az előző évszázad háborúi befejeződtek. Már pöfögtek az első automobilok, Londonban és Budapesten elindult a földalatti vasút, és a vagyonos polgárok széplelkű asszonyai szecessziós tárgyakat és bútorokat vettek a 'Style 1900' szellemében tervezett lakásokba. (L. A szecesszió c. cikket.)

Úgy tűnt, új aranykor köszönt a világra. De ez csak Európából látszott így. Javában folyt a második búr háború, és 1902-ben az angolok végleg legyőzték a harcos afrikaansokat. (Akik mellesleg a kilencvenes évek vége felé feltalálták a koncentrációs tábort. Az angolok lelkesen fogadták a találmányt, és rögvest alkalmazták is a búrok ellen.) (L. A pisztoly, amely eldöntötte a világháborút c. cikket.)

Persze azért a Balkán is forrongott, Oroszországban sem volt minden rendben, de Budapestről a világ békésnek, a jövő rózsásnak tűnt. Talán csak a parlament felsőházában folyó csatározások mutatták, hogy a béke törékeny. A Millennium politikai csendje után a Bánffy-kormány ellenében az ellenzék nem válogatott az eszközökben. 1901-ben Széll Kálmán kissé lecsendesítette a parlamenti viharokat, de sokáig ő sem bírta: hamarosan Tisza István váltotta a bársonyszékben, aki vaskézzel próbált rendet teremteni, de belesült az ökle a vaskesztyűbe, és jött Wekerle Sándor és a Nemzeti Koalíció. De ezek csak felszíni fodrozódásai voltak a nagy közép-európai állóvíznek.

Kilencszáztízben nagyanyám és nagyapám nászútra ment Párizsba. Azért nem Velencébe, mert oda bármikor leugorhattak egy hétvégére. Zágrábban felültek a vonatra, és Párizsig senki nem kérte a papírjaikat. De akkor már Oroszország túl volt az 1905-ös forradalmi válságon, és az orosz-japán háború előrevetette a későbbi nagy világégések árnyékát. Vilmos császár Németországa már élesítette karmait, az Osztrák-Magyar Monarchia annektálta Boszniát és Hercegovinát. Mint később kiderült, az osztrák sasnak ebbe a zsákmányba beletört az összes karma.

Eközben a Párizst járt Rippl-Rónai Kaposvárról tanította a magyar közönséget az újfajta művészi élmények befogadására, és a Nyugat körüli irodalmi gejzír készült felszínre vetni az új század első magyar irodalmi géniuszát, Ady Endrét (L. a Párizs, az én Bakonyom c. cikket.)

Wells ezt az időszakot "fegyveres békének" nevezi. A két hágai konferencián a nagyhatalmaknak, amelyektől a kor értelmisége a háborúval mint politikai eszközzel való leszámolást várta, csak a háború jogi kérdéseinek többé-kevésbé egységes értelmezéséről sikerült megállapodni.

A poroszok egyre hangosabban hirdették a német felsőbbrendűséget, az angolok ugyanezt tették angolszászban. Az angol iga alatt nyögő írek helyzete ettől még nehezebbé vált, habár VII. Edvárd és V. György királyt nehéz lett volna Vilmos császár harcias pózaiban elképzelni, és a brit birodalom értelmiségének jórésze is sületlen baromságnak tartotta ezt az angolszász übermensch-elméletet. Ez inkább a katonatisztek és a gyarmati hivatalnokok között hódított. Ennek is meglett később a böjtje.

A franciák még mindig a kommün idején szerzett sebeiket nyalogatták, és a régi dicsőség, a francia "gloire" felidézésével szították a revansista nacionalizmust - elsősorban a németek ellenében. Eközben persze arról sem feledkeztek meg, hogy gyarmatbirodalmukat gyarapítsák a világ minden elképzelhető sarkában.

Az olaszok is gyarmatokat szereztek, és szemben álltak a britekkel és a franciákkal főleg Észak-Afrikában. Ők azzal indokolták imperializmusukat, hogy ők "a Római Birodalom örökösei".

Első Ferenc József időtlen idők óta ült az Osztrák-Magyar Monarchia trónján. Utolsó negyvennyolcas ellenfelei is kihaltak mellőle, a császár hűségére tért vén rebellis, a magyar nemzet írója, Jókai Mór 1904 májusában szenderült jobblétre - soha ekkora temetést! Az öreg császár pedig kétfelé pödört szakállával katonás tartásban állt az írópultja mellett, és szívós munkával készítette elő birodalma végleges széthullását. (l. a Nagy európai konszolidátorok: Ferenc József és Kádár János c. cikket.)

A munkásság szerveződött. Az 1907-es választásokon Németországban már hárommillió szavazatot kapott a szociáldemokrata párt. Az orosz cár már régóta csak a szibériai fogság rémével tudta úgy-ahogy féken tartani a forrongó baloldali értelmiséget.

A katolikus egyház rengeteg hívőt veszített el, Európában az iszlám is gyengült, a vallásokon megújulási hullám söpört végig, szekták keletkeztek. És mivel az egyház és az állam különválasztása immár ha szóban talán nem is, de a gyakorlatban minden civilizált államban megtörtént, a szektaalapítók szinte minden retorzió nélkül működhettek.

Nagyapámék Muranóba mentek, hogy megvegyék a ház legértékesebb bútordarabját, a kétméteres velencei tükröt. Vasúton viszonylag könnyű volt eljuttatni Zágrábba, különösen, mivel nagyapám a Budapest - Gyékényes - Zágráb - Fiume vonalon szolgált mint államvasúti főkalauz. A mágnások és nagypolgárok gondtalanul üdültek Abbáziában, a masamódok konstáblerekkel flörtöltek a lizsében, és 1911-ben, apám születésével szinte egyidőben Thomas Alva Edison (l. Az Edison-jelenség c. cikket.) látogatást tett Budapesten.

Ferenc József a 10-es évek elején egyfolytában a hadsereg gyarapításával és a haderőreformmal foglalkozott. A függetlenségi pártok a magyar nemzeti bank megalapítását kérték cserébe, ez túl nagy ár lett volna néhány százezer magyar bakáért, tehát a császár ellenállt a követelésnek. Hogy viszont az ő katonai követelései teljesüljenek: bevetette politikai csodafegyverét. Ezt a csodafegyvert még mindig gróf Tisza Istvánnak hívták. Tisza némi korrupció árán megnyerte a választást, és vaskézzel nekilátott a rendcsinálásnak.

Sajnos, ekkor már 1914-et írtak. Június 28-án Gavrilo Princip szerb diák Szarajevóban agyonlőtte Ferenc Ferdinánd osztrák-magyar trónörököst és feleségét. Diplomáciai jegyzékek jöttek-mentek, Szerbia ultimátumot kapott a Monarchiától, ennek feltételeit nem teljesítette, és ezzel kezdetét vette az a helyi konfliktus, amelynek kitörését titkon várta és remélte az összes nagyhatalom. Egy hónap múlva Oroszország fegyverben állt, hogy Szerbiát megvédje, Németország hadat üzent Oroszországnak és Franciaországnak, egyszóval nyakig benne voltunk a világháborúban.

Apám a Száva-parton játszott a horvát, dalmát és olasz nemzetiségű szomszédok gyerekeivel, és nem is sejtette, hogy a történelem már felemelte véres mancsát, hogy ezt a szép és gondtalan gyerekkort agyonlapítsa, összetörje.

A folytatásért keresd a http://encikolpedia.lapok.hu oldalon a Huszadik század menüpontot!

F-ART - a Mozgalom - The Movement

A harmadik évezred kezdetén lezárul a magányos tömeg korszaka. Ha nem zárul le, hát lezárjuk. Teszünk róla, hogy talaját veszítse a tizenkilencedik század végén kezdődött és a huszadik században a végletekig fokozódott elidegenedés. Az emberarcú és emberléptékű kultúra emberarcú és emberléptékű társadalmakat kell hogy teremtsen.

The lonely crowd's era finishes on the beginning of the third millennium. If he does not finish, well we close it. We ensure him in order for the nineteenth to lose his soil on a century's end was beginning and alienation intensified until the extremities in the twentieth century. The anthropoid and human-scale culture has to create anthropoid and human-scale societies.

A művészet dolga, hogy ezt az emberi arcot megmutassa a világnak; hogy ráébressze az önnön rabszolgáikká vált embereket: a világ értük van. A művészek dolga, hogy tudatára ébresszék a többieket: megtalálják boldogságukat, ha szuverén egyéniségek közösségeként próbálják újjáépíteni az ipari forradalom által szétzilált társadalmakat.

A művészet, amióta az ember kitalálta, a boldogság keresésének eszköze volt, de ez a funkciója a közelmúlt korszakaiban nem volt eléggé nyilvánvaló.

The task of the art, that let him show the world this human face; that let him wake it up to it it turned into their own slaves people_nation: the world is for them. The artists' task, that his consciousness let the others be awakened: their happiness is found, if sovereign individualities try to rebuild the societies disheveled by the industrial revolution as his community.
The art was the device of search the happiness since the man guessed it, but this function of his was not quite obvious in the eras of the recent past.

Fedezzük fel újra: keressük bátran, szégyenlős arceltakarás, manírok és színlelt érzelemnélküliség mögé bújás nélkül a művészet eszközeivel a boldogságot.

Az F-ART eredetileg FACE-ARTlett volna, Arcművészet; de miközben végiggondoltuk, nagyon sok F-fel kezdődő fogalom kötődött hozzá (lássátok alább), így végül maradt aközös elem: az F.

AZ, HOGY A "FART" AZT JELENTI: "FINGIK" - NE ZAVARJON SENKIT. SZÍVESEN LÁTJUK AZOKAT IS, AKIK ODASZELLENTENEK A POLGÁRSÁG ORRA ALÁ.

A Mozgalom megkísérli közös álláspontra hozni azokat a művészeket, akik szerte a világon magukénak vallják ezeket a gondolatokat: alkotásaik magukban hordozzák a boldogságkeresést, az emberarcú világ iránti vágyat. Vágyott világaink valahol összeérnek, egymásba folynak, áthatják egymást: ebből érik lassan az, amit valóságként él át tíz vagy száz évek múlva az emberiség.

Aki ezt olvassa, küldjön egy képet, hogy része legyen egy világméretű F-ART kiállításnak – és legalább egy szóval egészítse ki a kiáltványt, amit együtt kell megírnunk.

2010 a Fetish-Art, a Fétisművészet éve.

Elsősorban ebből a témakörből váruk alkotásokat, de ne fogd vissza magad! (Írd meg, melyik F ihlette alkotásodat, hátha nem sikerül elsőre kitalálnunk.) Küldj pár sort, esetleg egy képet magadról, hogy az F-Art Lexikonban megjelentethessük!

Az F-ek

Hagytam közülük sokat, fordítani, fogalmazni. Bontsuk ki az értelmüket, bennük van a világ. Írj meg egy F-et!

Fabulous-Art Mesés művészet. Mesebeli művészet. A hagyományok és a történetek éltetik. Tipikus elbeszélő forma, balladai-mesei kellékekkel. Ízig-vérig romantikus. Még annál is romantikusabb. Hiperromantikus. Szereti, ha a két Grimm forog a sírjában. Andersen meg, mint a ventillátor!

Face-Art Arcművészet. Arcok olajban vásznon, bronzban statuetten, fényben fényképen, gipszben lenyomatként, arcok tükörben, képek az arcon, maszkok az arcon, festék az arcon, arc az arcon (csókművészet).

Fact-Art Tényművészet. Na, ezt írja meg valaki más!

Fair-Art Szőke művészet. Témája minden, ami szőke, funkciója a dekoráció, szereti a hosszúlábú nőket, a sárgalombú fákat és az őszi délutánokat.

Its theme all the fair, its function is the decoration, it loves the womens with long legs, the trees with yellow leafs and the autumn afternoons.

Fan-Art Rajongó művészet

Far-Art Messzi művészet

Farewell-Art Viszlát művészet. A búcsú művészete. Egy kis halál, egy kis csend, egy kis elválás, egy kis farewell. Hulló levelek, eltépett papírok, ottfelejtett zsebkendők, poros legyezők, megsárgult fotók, elhagyott enteriőrök, valakinek, valaminek a hiánya.

A little death, a little silence, a little farewell. Falling leaves, ripped papers, forgetted touches, dusty cotillions, yellow photos, lonely enterieurs, the somebody’s, something’s miss.

Fashion-Art Divatművészet. A dekorativitás mindenek felett. Át-átruccan az alkalmazott művészetek területére. Szereti a nőket ábrázolni, dédelgetni, öltöztetni, vetkőztetni. Színek, formák, trendek, divathullámok éltetik. Nem akar semmi lényegeset mondani, csak egy kicsit szebbé szeretné tenni a világot.

The decorativity over all. Sometimes crossed to the area of the practical arts. It love pictured, delicated, dressed and undressed the women. Its life given the colors, the forms, trends and fashion-waves. No says it nothing important, but want the world gone must beautiful.

Fast-Art Gyorsművészet. A világ megragadása egy pillanat alatt, az évezredeket rabul ejtő pillanat, a pillanat, amely önmagát is rabul ejti. Egy vonal, egy folt, egy katódsugárcsővel írt jel, egy falra vetett árnyék, egy árnyékra vetett fal, egy cetlire dobott üzenet, egy firka a piramis folyosóján, egy krétavonal a tanárnő fenekén – impressziók és expresszivitás. Akár az egész világ belefér a Fast-Art egy momentumába: Isten annakidején rettentő gyorsan dolgozott…

Fat-art Dagiművészet. Zsír, szalonna, disznótor, csöpögés. Zabáljuk meg a művészet tárgyát. Hízzál, ögyed az istenét!…

Fatal-Art Végzetes művészet. Végzetes tévedések, végzetes nők, végzetes férfiak, végzetes kihívások. A Fátum szele megborzongatja a szemlélőt. (Igyekszünk, hogy a lehető legjobban elrejtsük a ventillátort…)

Feast-Art Ünnepi művészet. Ünnepélyes művészet. Az ünnepek művészete. Színek, színek, fények és hangok. Zenélő szobrok, szobrozó zenészek, drapériák és arany, súlyosan omló bíbor kelmék és fenséges boltívek, szertartások, füstök és illatok, süvegek, fátylak, koszorúk. Zászlók és rúdon emelt jelvények. Egyenruhák, frakkok és szmokingok, selyem és brokát szoknyák, ékszerek és ékszerek, feldíszített testek és ünneplőbe öltözött lelkek – és vásár és rikító ízléstelenség és visszafogott ízlés és körhinta és vattacukor és mézeskalács és a halál pompája és a szerelem pompája, az esküvő pompája, a születés és az újjászületés misztériuma és szertartások és megint fények és zene és zene…

Feel-Art Érző művészet.

Female-Art Nőnemű művészet.

Ferry-Art Komp-művészet. Két part között a legrövidebb út. Mások megértése, hogy ők is megértsenek minket.

Fetish-Art Fétisművészet. Alkotások mint fétisek, talizmánok, rontástól óvó tárgyak, alkotások mint az imádat tárgyai, természetfeletti erővel rendelkező tárgyak, primitív és rafinált tárgyak, a vágy titokzatos tárgyai, ősi és modern kultuszok kifejezői, tárgyak egy másik világból.

Fiction-Art Képzeletművészet. Ebben a műfajban a legtöbb alkotás nem jut tovább a gondolatnál. Ha a fikció mégis testet ölt, pompázatos színekben és formákban bomlik ki a képzeletvilág, kivirágzik a fantázia és elsápad előtte a szürke valóság.

Fierce-Art Kegyetlen művészet.

Fiesta-Art Fiesta-művészet. A mediterrán ünnepek tomboló, színes világa, bőgő bikák és tomboló torerók, porba ömlő vér és flamenco, fáklyák, tűzijáték, tengeren csillámló fények és zene, és tánc hajnalig és tovább.

Fig-Art Fityisz-művészet.

Fight-Art Küzdő művészet. AStruggle for Life lenyomata papíron, vásznon és képernyőn, kőben, bronzban, fában és lelkekben; az ösztönök és az értelem küzdelme, a harcra készülő hősök hősi pózainak megörökítése, és a halál és gyász képei.

Figure-Art Figuraművészet.

File-Art Dossziéművészet.

Film-Art Hártyaművészet.

Final-Art Végső művészet. A kvintesszencia. Minden, ami a világból végső tanulságként leszűrhető. Művészet a világ végén. A művészet, ami utánunk talán megmarad.

Find-Art Találós művészet.

Fine-Art Szép művészet.

Finger-Art Ujjművészet.

Fire-Art Tűzművészet.

Fire-Fly-Art Szentjánosbogár-művészet. Sötétben kóválygó kicsiny lámpásként derengő fénnyel világítja be a tér kicsiny szegleteit, határozatlan körvonalú virágok között nyári éjszakákon libbenő kicsiny, fényes élet, amely belefakul a fakó világba, ha felkel mindent elöntő, kegyetlen fényével a nap.

First-Art Első művészet.

Fit-Art Egészségművészet.

Fizz-Art Pezsgő művészet

Flag-Art Zászlóművészet

Flash-Art Villámművészet. Csiricsáré művészet.

Flavour-Art Ízművészet. Illatművészet.

Flight-Art Menekülő művészet.

Float-Art Sodródó művészet.

Modern mitológia - A haladás mítosza

"Haladjon Ön is a korral - süssön Váncza* sütőporral!"

Ebben a meglehetősen bárgyú szlogenben benne foglaltatik a huszadik század haladáskomplexusa. A "fejlődés", a "haladás" fogalma társadalmi szinten rendszerint a "technikai fejlődés" fogalmával azonosul. A technika ebben a században valóban rendkívüli intenzitással fejlődik, valami egyre gyorsuló, daganatszerű burjánzással, és fejlődése az általánosan elfogadott tézis szerint az emberiség javát szolgálja.

Nomármost, hogy mi az emberiség java, azt elég nehéz eldönteni. Még az egyes ember se képes egyértelműen meghatározni, mi a jó az ő számára, nemhogy egy többmilliárd egyedből álló individuumkonglomerátum. Az emberiség csak a kiválasztott vezetőkön keresztül képes önmagát és szükségleteit meghatározni. A vezetők kiválasztása pedig épp eléggé esetleges ahhoz, hogy ne a többség, és végképp ne az egész érdekeit képviseljék.

A vezetők elsősorban a saját érdekeiket képviselik, és e sajátos érdekképviselet hajtja a világot, úgymond, előre. De mielőtt személyiségvizsgálatnak vetnénk alá a politikusokat, meg kell mondanunk: semmiben sem különböznek az adott társadalom átlagemberétől, mindössze a befolyásuk alá vont folyamatok nagyobb horderejűek. A politikai vezetőket mindig gazdasági érdekcsoportok irányítják, a gazdasági érdekcsoportokat pedig a könnyű, gyors profitszerzés vágya mozgatja.

Nem térek ki itt a tőke működtetésének bonyolult közgazdasági kérdéseire, hiszen ezek tárgyunk szempontjából teljesen lényegtelenek. A tőke működésének egyszerű fizikai folyamata a következő: a tömegeket fogyasztásra ösztönözni, ugyanezekkel az emberekkel megtermeltetni a fogyasztási javakat, ezáltal termelésfüggővé tenni a fogyasztásfüggő egyént, akinek így közvetve érdekévé válik a fogyasztásnövekedés, amelye termelésnöveléssel lehet követni, ez viszont a technológia változását, finomodását, az úgynevezett technikai fejlődést eredményezi. Az egyén sajátos rabszolgaságban él ilymódon: részt vesz a termelésben, hogy fogyaszthasson, de a termelés profitjából nem részesedik olyan mértékben, hogy maradéktalanul kielégíthetné rafinált módszerekkel felajzott fogyasztási vágyait.

Az igazi paradoxon az a folyamattal kapcsolatban, hogy az irányítók sem vonhatják ki magukat a hatása alól. Ugyanolyan rabszolgái az általuk koordinált növekedési folyamatnak, mint foglalkoztatottjaik.

A kérdés kulcsa tehát a növekedés. Ez a kifejezés a fejlődés biológiai értelmezésével rokon, és ebben az értelmezésben valóban helytálló a "technikai fejlődés" közhely általános használata.

A mítosz hordozója a propaganda.

Az ember természetes fogyasztói ösztönét kihasználó és felnagyító reklámok tömeges elszaporodása a gyorssajtó elterjedésének időszakára - az 1800-as évek első harmadára - tehető. Módszerei az idők folyamán alapvetően nem változtak, csak finomabbak, aprólékosan kidolgozottak lettek. Ezeket megintcsak nem érdemes ehelyt boncolgatni, hiszen a huszadik század minden szülötte bőrén érzi a hatásukat. Annyit csak róluk: bizonyos áruk plakátjai szakrális ikonként működnek. Ilyen például a Coca-Cola**, ez a fertelmesen cukros, orvosságszerű szirup, amit a propaganda tett a világ legtöbbet fogyasztott italává. Sok jobb ital van, és szinte minden ital egészségesebb nála, de a plakátja a legeldugottabb koszfészekben megtalálható, és az automaták és globalizált gyorsbüfék révén kényelmes hozzájutni.

A másik jellemző példa a kék vászonnadrág, amelyet Lee*** óta mint praktikus és kényelmes utcai viseletet reklámoznak. Különleges szabása sokféle betegség okozója, esztétikailag valahol a "még hordható" és a "rém ronda" kategóriák környékén helyezhető el. Ennek ellenére a ceig munkásnadrág (farmer****) óriási karriert futott be, köszönhetően a körülötte dúló reklámhadjáratoknak.

Az efféle ikonok foglalják el a "modern" ember fejében a szakállas Öregisten, a mosolygó Buddha és a hurik között sétáló Allah helyét.

A propagandának köszönhetően fejlődő termelő apparátus pedig rákos daganatként burjánzik a bioszféra testén. A terjeszkedő fogyasztás a fogyasztók életfeltételeinek rohamos romlásához vezet. Ez azonban nem tántoríthatja el a reklámokkal elkábított tömeget a termelés-fogyasztás ördögi körében való részvételtől. (Dehogy ördögi kör! Mókuskerék ez, az ördög, ha létezne, jókat röhögne rajta.)

A fejlődés-rögeszme ad abszurdum vitelének legjellemzőbb mutatványa volt az úgynevezett "létező szocializmus". A huszas évek Szovjetuniójának legkézzelfoghatóbb vívmánya a villamosítás volt, amelyet valamely szellemes szocreál propagandista a külföld felé azzal népszerűsített, hogy az egyszerű muzsikok "Iljics lámpácskai"-nak becézik a villanykörtéket. Ami lehetett igaz is, de ez inkább az orosz néplélek reklámja, mint a villamosításé.

"Az ember legyőzi a természetet!" - hirdették a május elsejei transzparensek (Május 1. A Munka Ünnepe. Ezen a napon hordozták körbe nagy körmenetekben a szocialista tábor országaiban a legszentebb ikonokat: Marx*****, Engels****** , Sztálin******* és Lenin******** képeit.)

És valóban: folyókat térítettek el, hatalmas külszíni bányákat nyitottak, addig elképzelhetetlen méretű kohóműveket és fegyvergyárakat létesítettek.

A fejlődésnek ez a militarista értelmezése a háborúkban megszokott eredménnyel zárult: a legyőzött elpusztult. A terjedő sivatag, az olajos tundra, a kopaszra nyírt tajga a haladó szocializmus csodálatos győzelmének tanúbizonyságai. Ráadásul a fejlődés evolúciós elméletét a revolúciós elmélettel cserélték fel: a Sztálin által továbbfejlesztett lenini doktrína a "permanens forradalom"-ról nemcsak politikai, hanem gazdasági kategória is. Miután ennek rendelték alá az egyes ember minden életmegnyilvánulását, még a normál kapitalizmusnál is embertelenebb társadalmi berendezkedést sikerült teremteniük.

Korszakalkotó eredményük a mítoszalkotásban a kortárs vezetők mitológiai hőssé emelése. (Az istenkirályság intézménye már az ókorban is ismert volt, ez azonban nem hatott ki visszamenőleg a királyisten gyermekkorára, és nem próbálták a tudomány és a fejlődés abszolút mércéjeként beállítani az uralkodó összegyűjtött műveit.)

A totális fejlődésre alapozott rendszer összeomlott. Mivel ez volt a műszaki forradalomra alapult államkapitalista társadalom legdurvább formája, összeomlása komoly figyelmeztetés: hamarosan követni fogják a kifinomultabbak is. A természet folytonos változása nem enged meg olyan egyenes vonalú, töretlen és rohamos fejlődést, mint amilyet az újkor civilizátorai elképzeltek.

A természet katasztrófák sorozatán keresztül építi át meg át önmagát. Kész, berendezett, fejlett világokat képes kipusztítani, hogy újakat teremtsen helyettük. Nem kell másra gondolnunk, csak a dinoszauruszok kihalására. Nekik tragédia, a természetnek esély egy újabb világ-kísérlet létrehozására. És most itt a kísérlet eredménye: néhány milliárd ember, és újra egy fajspecifikusan berendezett világ. Itt minden az embert szolgálja, aki szentül hiszi, hogy az általa elindított fejlődés töretlen, és ez így mehet az idők végezetéig. A katasztrófa pedig már itt lapul a jól berendezett világban. A fehérjeszerkezetek rendkívül bomlékonyak. De hadd ne mondjak itt próféciát: a világnak nem lesz vége, legfeljebb a technikai civilizációnak, esetleg az emberiségnek. A természet él tovább, és űzi játékait.

Az utóbbi három mondatot azért írtam le, hogy ne mondja senki: tudtam, és mégsem szóltam előre.

*Váncza – egy úgynevezett márka,ilyen fantázianevekkel próbálták meg vonzóbbá tenni áruikat a huszadik század gyárosai.

**Coca-Cola: a század legnépszerűbb üdítőitala. Az amerikai kultúra két fő pillére a Coca-Cola és Miki egér.

***Lee: Amerikai szabó, a farmernadrág feltalálója.

****farmer: indigóval színezett vászonból készült nadrág. Amerikában a tizenkilencedik század végén kezdett terjedni, a huszadik század második felétől a globalizáció jelképeként szerte a világon viselik. A harmadik évezred elején kezd kikopni a divatból.

*****Marx, Karl: tizenkilencedik századi német közgazdász és filozófus, a kommunizmus kitalálója. Nem ezért szeretjük: fő műve, A tőke a kapitalista gazdasági és politikai rendszer alapos és megbízható elemzését adja. Megfelelő kritikával elemzései máig használhatók.

A Szovjetunióban szentként tisztelték, képe minden pártirodában ki volt függesztve.

******Engels, Friedrich: német közíró, filozófus. Marx társa az úgynevezett marxista filozófiai tézisek megalkotásában. Marx halála után ő terjesztette el a kommunista ideológiát szerte Európában.

*******Sztálin (Joszip Viszarionovics Dzsugasvili) Grúz származású forradalmár és államférfi. Lenin halála után ő szilárdította meg az úgynevezett proletárdiktatúrát az orosz birodalom területén. A második világháború után birodalma határai erősen Nyugatra tolódtak: fél Európa a szocialista táborba tartozott. Halála (1953) után az általa felépített birodalom viszonylag gyorsan felbomlott: halálának negyvenedik évfordulóját már Oroszországban is csak kisebb, elszántan nosztalgiázó csoportok ünnepelték meg.

*******Lenin: (Vlagyimir Iljics Uljanov) Orosz filozófus, politikus, államférfi. 1917-ben az Oroszországban a világháború okozta elégedetlenségből kirobbant forradalmat meglovagolva és továbbfejlesztve, létrehozta a Szovjetuniót. Német emigrációból tért vissza, első dolga volt különbékét kötni Németországgal: valószínűleg eredetileg a német titkosszolgálat megbízásából dolgozott. A lehetőség megragadásával viszont egy új világbirodalom alapjait rakta le, amelyet utóda, Sztálin szilárdított meg, ha nem is hosszú időre. Társadalomépítő kísérlete, ha nem is túl sikeres, történelmi távlatból szemlélve érdekesnek nevezhető.